|
| |
önarckép |
|
|
Megfestem az önarcképed.
Emlékezetből.
Csak magamra nézel, és a tetteimből láthatod ki vagy.
Talán rettegve várod az eredményt, pedig ő te vagy.
S aztán hitetlenül elteszed egy fiókba, hogy a tükröm görbe...
Megfestem az önarcképed,
De kezemet te mozgatod, csak a színt választom én,
Szabad az akaratom, de az arcod akkor is így vágja a fény.
A képen néma vagy, pedig látszik épp beszélsz...
Ha elrontom az önarcképed, arról csak félig tehetek én.
|
|
|
|
|
|
|
|
