Úgy érzem illene ma ide írnom valamit. Mondjuk valami tanulságot vagy örök igazságot, vagy kérdéseket feltennem amikre sose jön majd válasz, vagy netán csak össze vissza "beszélni"....
Nem tudom hogy több élet jó lenne e, úgy kevésbé tudnám értékelni azokat a különös dolgokat amik ebben az életemben történnek velem, vagy a többiben. De "szerencsére" nem is hiszek ilyesmiben. Így marad ez, ezzel kell megbirkóznom vagy inkább megbarátkoznom. Szeretnem kéne ami van, azt is ami rossz. Merthogy van. De hát ez nem ilyen egyszerű persze...
Szeretném azt is hinni hogy minden úgy jó, sőt úgy a legjobb ahogy van, de ez se megy teljesen.
Az életünk kicsit olyan mint egy nagy tömeg víz... vmi kis forrásként ered valahol valahogy.. olyan kicsi az elején hogy azt hogy hol is kezdődik lehetetlen megfigyelni, megállapítani. De egyszer csak lesz és már csordogál valahol... aztán ezernyi dolog történhet vele... rossz esetben kiszárad valahol és úgy folyik szét párolog el ahogy megszületett...
Jobb esetben valami értelmezhető jön belőle létre.
Esetleg egy tó...
Egy patak...
Egy folyó...
Amik aztán az óceánba ömlenek s szűnnek meg létezni...
Közben pedig rajtunk múlik már mi lesz a vízzel ami valójában mi magunk vagyunk. Lehet elszivárog mert nem tartjuk egy mederben. Baleset ha gátat dönt és szétfolyik egy mezőn...
Kanyaroghat is feleslegesen össze vissza...
Holtágak is létrejöhetnek...
Lehet sok kis ér ömlik belé hogy duzzassza...
Lehet mély a medre és gyors a folyása,
Lehet széles és lassan hömpölygő...
Lehet sziklákon rohan s vize mint a kristály olyan tiszta,
Lehet minden mocskot felkavar s magával hord...
Lehet sivatagon át vezet,
Lehet dzsungelben fut végig...
Lehet életet ad amerre folyik a szárazságban,
Lehet áradásával és örvényeivel csak pusztít...
De nem tudom nem hinni hogy nem mi vagyunk azok akik megszabják mindez hogy s miképp történjen, merre s hogyan folyjon ez a víz.
Te milyen víz vagy?
Magad ura vagy e vagy stílszerűen: sodródsz az árral?
Még sok ilyen jó kis kérdést írhatnék ide :)
Hajrá! :)
